A teljes szkepticizmustól a valódi reményig
Tíz éve élek arthritis psoriaticával, öt éve pedig biológiai terápiát kapok. Ennek hatására a bőrtüneteim valóban rendbe jöttek: a psoriasis már nem látható, csak sötétebb foltok őrzik a korábbi helyét. Az egész testemet érintő ízületi gyulladással azonban ennyi idő alatt sem sikerült érdemben mit kezdeni.
Pedig tényleg mindent kipróbáltam. Végigjártam a reumatológusokat, számtalan kezelést és különböző injekciót kaptam – köztük több hialuronsavas injekciót is –, jártam speciális tornákra és mozgásterápiákra, életmódot váltottam, és minden javaslatot becsülettel követtem. Egy-egy újabb injekció néha hozott néhány jobb napot, de tartósan semmi nem szüntette meg a kínzó fájdalmat és a mozgási nehézségeket. Az állapotom lassan, de folyamatosan romlott.
Mire Katához kerültem, már a lépcsőn is alig tudtam felmenni. A csípőízületem annyira merev és fájdalmas volt, hogy ha leültem, szinte úgy maradtam. Guggolni évek óta egyáltalán nem tudtam.
A férjem unszolására mentem el először – nem azért, mert hittem benne, hanem kizárólag azért, hogy eleget tegyek a kérésének. A lehető legnagyobb szkepticizmussal érkeztem. Azt gondoltam: ha öt év biológiai terápia, húsz szakorvos és a legmodernebb kezelések sem tudtak segíteni, ugyan mit változtathatna ezen néhány pióca?
Felfeküdtem Katánál a kezelőágyra, és teljes nihilben elaludtam. 😀
Aztán megtörtént az, amire egyáltalán nem számítottam.
Már az első kezelés után megszűnt a térdem, a vállam, a kezem és a lábam fájdalma. Nem egyszerűen enyhébb lett: megszűnt. Másnap reggel pedig arra lettem figyelmes, hogy olyan sebességgel „szaladok” lefelé a lépcsőn, ahogyan az elmúlt években egyszer sem tudtam. Ez volt az a pillanat, amikor már nem tudtam egyszerűen legyinteni az egészre.
Kata nem ígért semmit, nem beszélt csodáról. Én mégis azt tapasztaltam, hogy két óra alatt többet változott az állapotom, mint hosszú évek, húsz szakorvos és számtalan korszerű kezelés mellett. Öt év biológiai terápia után ez számomra egészen megdöbbentő élmény volt.
A második piócás kezelés után az évek óta kínzó, minden korábbi kezelésnek ellenálló csípőízületi fájdalmamból szinte semmi nem maradt. Ha számszerűsítenem kellene, azt mondanám, körülbelül az eredeti fájdalom 3%-át éreztem. És ami korábban elképzelhetetlen volt: ekkorra már majdnem teljesen le tudtam guggolni.
Ráadásul olyan változásokat is tapasztaltam, amelyekre végképp nem számítottam. Elég rossz emésztéssel érkeztem Katához, ami már az első kezelés után teljesen normalizálódott. A bőröm selymesebb és simább lett, a psoriasis után visszamaradt sötét foltok pedig fokozatosan halványulni kezdtek.
Eddig mindössze három kezelésen voltam. Nem állítom, hogy mindenkinél pontosan ugyanez történik – csak azt tudom leírni, amit a saját testemben tapasztalok. Én pedig, aki az első alkalommal még teljes nihilben elaludtam, most ott tartok, hogy addig biztosan folytatom, amíg az utolsó nyavalyámat is magam mögött nem hagyom.